Az index egyik blogján megjelent irásban a szerző annak örvend, hogy a tervezett Mol székház toronyház lesz, a főváros végre megtöri a hagyományt és úgy fog majd idővel kinézni mint a dekadens nyugati nagyvárosok többsége - lelketlen, felhőkarcolókkal teleszemetelt globális tájkép.
Az pedig hogy a székházat egy nyugati építész tervezi (Norman Foster) – akit a szerző a világ egyik legjobb építészének nevez – még külön hab a tortán; jó ürügy arra hogy blamálni lehessen a magyar építész szakmát ami nyilván a nyomában sem léphet az imádott nyugati kreativitásnak.
A globális, nagyvárosi "kultúra" toxikus élményvilága és a velejáró spirituális-mentális leépülés ami igazán inspirálja a beteglelkű liberálisokat, akiknek minden jó hír az ország állapotáról egy mentális tortúra.
Az amerikai nagyvárosok monotóniája, a pornografikus életképe az emberi együttélés elidegenedett formáinak a globális zónák obszcén színterein mint a mágnes vonzza a három dimenziós világ mocsarában fetrengő organizmusokat, akik nem képesek az öt érzékszerv útmutatásain túl is funkcionálni, akiknél az evés, ivás, anyagcsere és párzás a létezés fő kritériumai.
A nyugati kultúrkör egyik legnagyobb krónikása Jean Baudrillard mondott egy frappáns véleményt arról az amerikai nagyvárosi forgatagról ami a Hungarofób liberálisok kiapadhatatlan élményforrása.
Baudrillard bejárta és feltérképezte Amerikát még a múlt század végén; tanulmányozta az amerikai életforma „apró-cseprő” részleteit amiről naplót vezetett. A következő idézet ebből a naplóból való amit „America” címen publikált az 1980-as évek végén. Az alábbi rövid mottószerű részlet e sorok írójának a fordítása.
„Santa Barbara aromatikus hegyoldalain a villák mint a hullaházak. A gardéniák és az eukaliptusz fák, a változatos növényfajok sokasága és az emberi faj monotóniája között rejtőzik egy utópikus álom ami valósággá vedlett. A jólét és a szabadság szívében szüntelenül azt kérdezik: Mit csinálsz az orgia után? Azután amikor minden kapható– szex, virágok, az élet és halál sztereotípiái? Ez Amerika problémája ami Amerikán keresztül az egész világ problémája lett.
A lakóházakra rátelepedett a temetők hangulata a maguk hamis nyugalmával. Elviselhetetlen növényfajok leselkednek mindenütt mint kínzó halálfélelem, a házak üvegfelületei mint Hófehérke üvegkoporsója, megsárgult, törpe virágcsomók terpeszkednek mint szklerózis, a kütyük burjánzása a házakban, a házak alatt és a házak körül mint vízcseppek egy intenzív osztályon, a TV, a sztereó, a videó, kommunikációs csatornák a túlvilághoz, az autó (vagy autók) hullaszállítók az orbitális ravatalozókhoz, a szupermarketekhez, a feleség és a gyerek mint a siker csillogó szimptómái...mind ez arról tanúskodik, hogy a rohadás itt igazi otthonra lelt."
No comments:
Post a Comment